Az egyik leggyakoribb mondat, amit hallok:
„Majd ha lefogyok.”
„Majd ha jobban érzem magam.”
„Majd ha kicsit összeszedem magam.”
És közben telnek az évek.
Pedig a fotózás nem vizsga.
Nem teljesítmény.
Nem bizonyítás.
Ez egy megállás.
Nem kell lefogynod előtte
Komolyan.
Az a pár plusz kiló nem az, amit 5 év múlva nézni fogsz a képen.
Hanem azt:
– hogyan néztél a gyerekedre
– hogyan bújt hozzád
– milyen volt az ölelés
A kapcsolat látszik.
Nem a mérleg.
Nem kell tudnod pózolni
„Én nagyon béna vagyok a kamera előtt.”
Ezt szinte mindenki mondja.
És tudod mit?
Ez teljesen rendben van.
Nem modelleket fotózok.
Anyákat.
Családokat.
Valódi embereket.
Segítek.
Mutatom.
Finoman igazítok.
Nem hagylak magadra.
Nem kell végig mosolyognod
A komoly pillanatok is gyönyörűek.
Az elérzékenyülés.
Az összenézés.
Az, amikor csak csend van.
Nem egy stock fotót készítünk.
Hanem emléket.
Nem kell tökéletes nap sem
Gyerekek vannak.
Lesz olyan pillanat, amikor:
– elfárad
– nem akar együttműködni
– anya feszültebb
– apa zavarban van
És ez rendben van.
A valódi családi képek nem steril körülmények között születnek.
Hanem életből.
A fotózás nem kirakat.
Nem azt akarjuk megmutatni, hogy minden mindig rózsaszín.
Hanem azt, hogy itt vagytok.
Együtt.
Ebben az időszakban.
És ez önmagában elég.
Mi történik valójában egy fotózáson?
Nem rohanás.
Nem kapkodás.
Nem „álljatok be gyorsan”.
Hanem ritmus.
Oldódás.
Kapcsolódás.
Kis iránymutatás.
Sok nevetés.
És közben észrevétlenül elkészülnek azok a képek,
amiket majd évekkel később is előveszel.
Ez nem teljesítmény.
Ez egy megállás.
Egy tudatos pillanat, amikor azt mondod:
„Most fontos, hogy megőrizzük ezt az időszakot.”
Nem tökéletesen.
Hanem valóságosan.
Ha te is halogattad már a fotózást azért, mert nem érezted magad elég „késznek”…
lehet, hogy nem késznek kell lenned.
Hanem jelen.
Ha szeretnél olyan képeket,
ahol nem megfelelni próbálsz,
hanem csak ott vagy,
írj üzenetet.
Beszélgessünk róla.
